A nagy 2020 évi áttekintő

A nagy 2020 évi áttekintő

Biztos vagyok benne, hogy sokak számára 2020 egy igazán furcsa, kiemelkedő és egyben meglepő év volt. Nyilván, az egész világ tudna mesélni róla, hogy miben hozott változást az életébe ez az év, de ha a pandémia és az általa kialakult helyzetektől eltekintünk, akkor is lenne olyan pont, amiben ez az év más volt mint a többi. Most egy kicsit arról írok, hogy nekem mit tartogatott 2020.

1 – Önismeret

2020 volt az az év, amikor is izgatottan vágtam bele az év első felébe, ugyanis sok szuper projekt volt terítéken, amikre szó szerint be voltam zsongva. Ez az évkezdés azért is volt különleges, mert az előtte való éveimet még egy olyan keretrendszer szabta meg, amihez nem szívesen alkalmazkodtam. Végre megéltem a “szabadságnak” azon részét, amikor nem kell bemennem valahova dolgozni x időre, hanem én alakítom a munkarendem úgy, ahogy szeretném. Nyilván ennek a szabadságnak is megvannak a keretei, de alapvetően sokkal kompatibilisebbnek érzem az életmódomhoz és céljaimhoz.

A kezdő löket és két hónap hajrá után márciusban kicsit leültek a dolgok. A hónap elején még azt hittem, hogy áprilisban Kolumbiába utazom, majd onnan ismét átszelve az óceánt fotózom egy jót a Nomad Cruise-on. Ez sajnos nem jött be. De más sem. Egyik napról a másikra bekerültem azok sorába, akik megélték milyen az összes projektjüket a naptárból kitörölni. Ez annak köszönhető, hogy szinte csak utazások és rendezvényfotózások voltak betervezve az első félévre, így nyilván mindent kitörölhettem fájdalmasan a kalendáriumból. Majd megírtam egy bejegyzést arról, hogyan érdemes elengedni a terveinket és újabb perspektívákat felfedezni az életünkbe. Ez egyfajta kétségbeesés elkerülését és megelőzését segítő poszt lett volna, már ha hallgatok saját magamra és elolvasom egy héttel később is a soraimat. 😀 Amint kitoltam az internetre, pár nap múlva mintha meg sem íródott volna, a bizonytalanság érzése kerített hatalmába. Dacos voltam, hogy nem foglalkozhatok azzal, amivel szeretnék, nem építhetem a terveimet abba az irányba, amibe elképzeltem és hát persze “Tanuljunk, épüljünk és formálódjunk”, de hogyan, amikor minden elképzelésem a másik irányban lenne?

Egy szó mint száz, itt jött be az életembe a mélyebb önismeret.

Felismertem, hogy mennyire ragaszkodó típus vagyok azokhoz a mintákhoz és értékekhez, célokhoz, amiket elképzelek magamnak, illetve kevésbé vagyok rugalmas mint gondoltam. Sokat tanított ez az év ebből a szempontból.

2 – Szeretetteljes, vidám napok & kapcsolódás

2020 volt az az év, amikor végig nagyon jól éreztem magam, attól eltekintve, hogy szakmailag nem volt kiemelkedő az év számomra. Na jó, pár borús nap becsúszott, dehát ez ilyen.. pár éve már elkezdtem megfigyelni, hogy vannak bizonyos napok, amikor minden nehezebb és borul a mérleg a nem pozitív irányba. Ilyenkor általában valami nehézség, elakadás van előttem, amire nem látom mi lenne a megoldás és beszippant. De szerencsére ez amolyan gyorsan áthaladó kiábrándultság, ami nem tart tovább egy-két napnál. Utána mintha kicserélnének, újult energiával megyek előre. 🙂

Szóval az év egyébként kifejezetten sok boldogságot adott. Azokkal lehettem, akiket szeretek és sokkal több időt tartózkodtam a természetben. Megtanultam lelassulni (néha túlságosan is), a jelenre összpontosítani a figyelmem és megélni. Sétáltam, naplementét néztem és finom zöldségekkel-gyümölcsökkel tápláltam a szervezetem. Ez mind segített az egészséges lelki egyensúly megtartásában, viszont néha egy dolog nagyon hiányzott, az pedig a mozgás. Sokat ültem gép előtt, a séta jó volt, de nem mindig elég, így kialakult egy olyan mozgáshiány, ami nem segített a kreatív gondolatok áramoltatásában, viszont ezt felismerve tudtam, hogy mivel kell jobban foglalkoznom. Elkezdtem jobban odafigyelni a testem igényeire, egy olyan mozgáskultúrával ápolni, ami nem csak fizikailag de lelkileg is feltöltött. 2021-ben folytatom ezt a kapcsolódást és ki tudja, lehet a jövőben kibontakozik ebből valami új ág az életemben, amit megosztok másokkal is, sosem lehet tudni. 🙂

3 – Vállalkozás újradefiniálása

2020 volt az az év, amikor dupla annyit gondolkodtam a vállalkozásom fejlesztésén, mint azelőtt, pedig az előtte való időszakban is sokat forogtak ekörül a gondolataim. Viszont ismét visszaestem abba a sémába, amiről már azt hittem, hogy elhagytam: többet gondolkodtam, mint cselekedtem volna. Valószínűleg ez a rugalmatlanságomból is adódott, hogy inkább csak gondolati síkon valósítottam meg bizonyos dolgokat. Mindenesetre jobban át tudtam gondolni, hogy mi az ami fontos és mi az ami nem. Leültem, hogy felállítsam azokat az alapértékeket, a vállalkozás alap pilléreit, amiket eddig még nem tettem meg. Folyamatos rohanásban voltam az előtte való években, most viszont volt időm, szinte végtelen.

4 – Megélni vagy dokumentálni

2020-as év egyik legjelentősebb ismérve az, hogy többet éltem offline, mint online. Ezt pedig igyekszem tovább vinni magammal az elkövetkezendő években is. Nem volt nálam mindig telefon, hogy megörökítsem a szép pillanatokat, hanem csak megéltem, nem dokumentáltam. Év végére igyekeztem felállítani egy rendszert, amibe belefér ez is-az is, ugyanis szeretek mesélni és a tapasztalataimat megosztani. Biztosan fogtok még tőlem olvasni az offline világ szépségéről itt is. 🙂

5 – Figyelem

2020 volt az az év, amikor megtanultam jobban figyelni és egy olyan önismereti útra tévedni, aminek még nincs vége!

 

Mit jelent a “szabadság”?

Mit jelent a “szabadság”?

Mit jelent a szabadság?

Milyen az amikor szabadnak érzed magad?

Boldog vagy ilyenkor?

A szabadság mint fogalom több különböző jelentést hordoz magával.

Van aki a nemzete szabadságáért harcol, és van olyan is, aki a saját művészi szabadságát szeretné a világnak megmutatni. Van, aki fizikai, míg más szellemi szabadságra vágyik.

Döntéseinkben és cselekedeteinkben minden nap ott van, mégis vágyakozunk utána. Egy olyan örömteli érzést kötünk hozzá, ami nem hétköznapi, egy vízió beteljesülését.

Nekem a szabadság azt jelenti, hogy az értékrendemnek és döntéseimnek megfelelően cselekedhetek és élhetem az életem. Amikor nincs külső tényező, ami meggátolna abban, hogy megéljem azt az önfeledt és boldog állapotot, amit szeretnék.

Ez az állapot pedig bármikor előidézhető, amikor emlékeztetem magam arra, hogy szabadon lélegzem, szabadon sétálok és látom a körülöttem lévő dolgokat. Számomra az utazás, a felfedezés öröme, a természetben való kirándulás, a repülés, a tánc, a zene, egy kedves mosoly, nevetés, naplemente nézése, vagy egy mennyei étel és ital megízlelése is mind megadja azt az érzést, amit ehhez a fogalomhoz társítok.

Néha megkérdezem magamtól:

Mi a létezésem értelme?

Mi az ami igazán számít, mit is keresek az életemben?

A boldogság, a kiteljesedettség, a szeretet és a szabadság érzését.

Ebben a zajban, amiben élünk, ahol társadalmi elvárások sokasága zúdul a napjainkra és egy materialista világban tűzzük ki a céljainkat, amiket csak egy dolog vezérel: az hogy boldogok lehessünk.

A boldogságom nem attól függ, hogy mi az amit birtoklok, hanem attól, hogy én mit adok a világnak, mit teremtek. Milyen energiát, szeretetet, inspirációt és kreativitást osztunk meg egymással.

Terveink elengedése, új perspektívák fellelése

Terveink elengedése, új perspektívák fellelése

Kellemetlen érzés ha nem foglalkozhatok azzal, amivel szeretnék, nem alakíthatom úgy az életem, ahogy elterveztem, mert van egy külső nyomás, ami a terveimet százszorosan felülírja, amihez alkalmazkodnom szükséges. Ugyanis igen, vannak dolgok, amik felett nincs befolyásunk, bármily nehéz is ezt elhinni.

Felmerülhet  ilyenkor a kérdés, hogy “Dehát akkor mi értelme van az életemnek ha nem élhetem az elképzeléseimnek megfelelően, ha nem munkálkodhatok az életcéljaimon”? 

Mielőtt azt hinnétek, hogy drasztikusan bekebelezett a negativitás, elárulom, hogy NEM! Ezek a kérdések bármikor felmerülhetnek, ha valami nem úgy alakul, ahogy elterveztük

Mit teszek ilyenkor?

Újratervezek.

 

Legalábbis megpróbálom kihozni a dolgokból a legtöbbet, amit tudok.

Lehet, hogy csalódottsággal tölt el, amiért úgy érzem nem élhetem meg az álmaim és nem értem miért kéne újakat kreálnom, de valójában ez egy olyan helyzet , ami megerősít és visszaigazolást ad arra, hogy bármikor, de tényleg BÁRMIKOR történhet valami, ami újraformálhatja és gyökerestül megváltoztathatja az életünk működését. Bármennyire is klisé, de ez is rajtunk áll, hogy mit hozunk ki a helyzetből, mennyire vagyunk képesek az alkalmazkodásra és mennyi kreativitás van bennünk, hogy újragondoljunk olyan dolgokat, amikhez erősen tartottuk magunkat. Az életünk nem lehet csak fekete vagy csak fehér, különféle árnyalatok színesítik meg a hétköznapjainkat, amiket olykor könnyebb, máskor nehezebb kikeverni.

Szerintem minden helyzetnek van egy “miért”-je, a dolgok nem véletlen alakulnak úgy ahogy, ha felismerjük, hogy a változásban is felelősséget tudunk vállalni azért, amire van befolyásunk az életünkben, akkor az már lehet egy előnyös helyzet, amivel nem ragadunk felesleges önsajnálatban, hanem igyekszünk a változásnak megfelelni és ÉLNI a változások lehetőségével, bármennyire is nehéz. A pozitív gondolkodásmód megőrzése például egy olyan dolog lehet, ami felett van befolyásunk szerintem, ugyanis senki nem fogja megmondani, hogy most így vagy úgy gondolkozz, ez csakis rajtad áll, hogy milyen gondolatokkal és érzésekkel építed vagy rombolod magad. Én igyekszem felelősséget vállalni a gondolataimért és a cselekedeteimért, ugyanis most egy olyan kihívás előtt állunk a legtöbben, amiben nem árt tiszta fejjel újradefiniálni bizonyos dolgokat, újabb perspektívákat alkotni. Az élet nem áll meg, csupán “csak” átalakul. Hogy a nehézségek milyen időintervallumban maradnak fent nem lehet tudni, de az, ahogyan mi állunk a nehézségekhez, abszolút rajtunk múlik; mekkora és milyen időtávon engedünk teret nekik.

Remélem a legjobbakat és mindenkinek azt kívánom, hogy sikerüljön építkezni! Találjátok meg az árnyalataitokat az újabb helyzetekben is és kísérletezzetek azon színek kikeverésével, amit végül látni akartok az újabban felfeszített festővásznon. A régit sem kell kidobni, elég félretenni és majd a jövőben kiderül, hogy visszanyúlunk-e hozzá vagy sem.

Tanuljunk, épüljünk és formálódjunk!


A dolgok pedig majd ezek alapján alakulnak úgy is, remélhetőleg jobban, mint azt képzelnénk!

12 dolog, amit 2019 tanított

12 dolog, amit 2019 tanított

Nekem a 2019-es év nagyon sok változásról és tanulásról is szólt egyben. Év elején, mikor meghatároztam egy szót, hogy mi fogja jellemezni az évem, az az “önfejlesztés” volt. Ennek eleget téve igyekeztem minél több dologba beleásni magam, ami érdekelt és kitartóan venni az akadályokat, amik év közben felmerültek. Nézzük, hogy milyen tapasztalatokat és tanulságokat adott a 2019-es év számomra:

1. Személyes korlátok levetkőzése

Azaz, hogyan hagyd el az “ezt nem tudom megcsinálni”, “ebben MÉG nem vagyok elég erős”, “vajon képes vagyok-e rá” és társai kijelentéseket és kérdéseket. Nem egyszerű a mindset váltás, de ha odafigyelünk rá, akkor máris képesek vagyunk egy megoldás központú gondolkodásmód felépítésére, a probléma kereső helyett. 2019 megtanított, hogy ne a kifogásokat keressem, hanem a megoldásokat és megtanuljak hinni MAGAMBAN, hogy képes vagyok véghezvinni azt amit akarok, ha odateszem magam és cselekszem. Ne gátoljuk magunkat feleslegesen. 😉

2. Felelősségvállalás

Azt is megmutatta ez az év, hogy nem elég hinni abban, amit kitervelünk, hanem végérvényesen bele is kell állni a feladatba és letenni a voksot az elképzelésünk vagy véleményünk, látásmódunk mellett. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a dolgok nem változhatnak, viszont fel kell vállalnunk a felelősséget azért, amit akarunk és amiért dolgozunk, amiben hiszünk, egyszóval a döntéseinkért, amik alapján élünk.

3. Tudatos tervezés és cselekvés

Szerencsére 2019 nagyon jól megalapozta számomra, hogy ha tervezünk és elindítunk bizonyos lépéseket a terveink megvalósításának irányába, akkor bizony nagy eséllyel célba érhetünk. Nem láthatunk teljesen előre, hogy mi vár ránk, de tudunk tervezni, hogy mit szeretnénk és el tudunk indulni az úton, ami rendkívül hasznos! Az év elején kitöltöttem a Yearcompass füzetet, amiben szépen sorra vettem, hogy miket akarok év közben megvalósítani. Ha nem is forgatjuk a füzetünket minden nap, akkor is egy jó támpont, ami alapján felépíthetünk egy rendszert, hogy hova akarunk eljutni és azt milyen lépések előzik meg.

4. Határok feszegetése, kiugrás a “komfortzónából”

Nahát 2019 rendesen megtornáztatott abban biztos vagyok! Nem kell őrületesen nagy dolgokra gondolni, nem ugrottam le egy szikláról sem és nem vettem részt nagyon veszélyes kalandokban, de gyakran feszegettem a lelki tűrőképességem és a szellemit is egyaránt. Megláttam, hogy mi az a munka mennyiség, amit még be tudok vállalni és mi az, amikor már azt érzem, hogy “túltoltam”. Belementem számomra eddig ismeretlen kihívásokba, pl. milyen a kamerába beszélni, milyen érzés felmondani egy munkahelyen és milyen lehet átszelni az Atlanti-óceánt másik 2000 emberrel együtt egy hajón. Ezek mind olyan ugrások voltak, amikhez kellő kurázsira volt szükségem. Rájöttem, hogy jó néha feszegetni a határokat, sőt, igazán sokat segítenek önmagunk feltérképezésében és az előre lépésben. Nem kell félni az ismeretlentől, érdemes megszemlélni és feltérképezni a magunk módján. 🙂

5. Utazni jó és érdemes

Ez a pont nem feltétlen kötődik évhez, viszont idén ismételten bebizonyosodott számomra, hogy utazni nagyon jó dolog, hogyha érdekelnek újabb kultúrák és szeretsz kalandozni, új helyszíneket felfedezni és közelebb kerülni magadhoz az utazás adta különféle szituációkban. Mi van akkor ha egy olyan helyen vagy, ahol senkivel sem tudsz kommunikálni, mert nincs közös nyelv? Milyen érzés, amikor több ezer méter magasan a nyár kellős közepén megmászol egy hegyoldalt és eléred a hóhatárt? Milyen érzés csak kiülni egy tópartra és figyelni, vagy beszélgetésbe elegyedni egy ismeretlennel, akinek izgalmas történetei vannak  az életéről? Mi van akkor ha nincs internet és anélkül kell feltalálnod magad egy idegen környezetben? Ezek mind olyan szituációk, amikben jobban megismerheted magad. Nekem 2019 megadta az utazás által szerzett szabadság érzetet is és egyben egy olyan érzést is, amit eddig még sosem.. a hazajövetel szeretetét és értékelését. Honvágyat még nem tapasztaltam, talán azért, mert sosem voltam oly sokáig távol, szóval ez így kimaradt az életemből, de azt viszont megéreztem, hogy “jó lesz hazamenni a kis megszokott életembe”, annak ellenére, hogy szeretek kimozdulni a megszokott dolgokból. Az utazás nem csak egy fizikai elmozdulással járó megmozdulás, hanem egy belső út is egyben. Az általa megszerzett ismeretek és tapasztalatok továbbadása pedig még hasznos is lehet!

6. Kíváncsiság

A sok munka mellett igyekeztem fenntartani az egészséges kíváncsiságom is idén, ami segít további ismeretek megszerzésében azon szakterületek irányában, amikkel foglalkozom. Lehet az üzleti, utazással vagy bármi mással kapcsolatos, a lényeg, hogy érdeklődve állok továbbra is, minden olyan új dolog felé, ami foglalkoztat és a környezetem érinti.

7. Büszkének lenni az elért eredményekre

Na ez az a pont, ami eddig egyáltalán nem volt jellemző az életemben, igaz olykor megálltam és egy mosollyal nyugtáztam, hogy mi történt, de egyszer sem tudtam igazán azt érezni, hogy valamivel előrébb haladtam volna. 2019 megtanított arra, hogy ne csak rohanjak, hanem néha álljak meg és ha teljesítettem valamely kitűzött célom, akkor igenis adjak magamnak egy jó kis vállveregetést, majd haladjak tovább. Büszkének lenni az elért eredményeinkre nem egy rossz dolog! Persze ezt is túl lehet tolni, de egy egészséges büszkeség sosem árt, ha valamiben sikereket érünk el és ezt fel tudjuk ismerni. Ne csak mások mondják azt, hogy elégedettek velünk, hanem tegyünk azért, hogy mi is azok legyünk saját magunkkal.

8. A természet megóvása és szeretete

Azt már régóta tudom, hogy a természetben fantasztikusan érzem magam, jobban mint egy nagyvárosi forgatagban és ez a nyári Francia Alpokban eltöltött napjaink után ismét bebizonyosodott. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy minél többet tegyek a természet megóvása érdekében, pl. számomra alap érték, hogy nem szemetelek és így a műanyag zacskók használatával is felhagytam teljesen. Igyekszem odafigyelni a szeméttermelésre és az étrendem már több mint két éve növényi alapú, de ez az év méginkább rádöbbentett arra, hogy folyamatosan van még miben fejlődni és tenni a környezetem megóvása érdekében.

9. A saját utam, saját mércém

Idén arra is rájöttem, hogy sokáig más emberek sikeresen bejárt útját vettem alapul és azok alapján próbáltam kitalálni, hogy vajon merre kéne mennem, mennyi időt kellene adnom magamnak, stb. Aztán rájöttem, hogy ez így nem működik, ugyanis mindenkinek más-más feladata van, más “időkorlátokkal” rendelkezünk. Van egy utam, ami nem olyan mint másé és ne akarjam magam másokhoz hasonlítgatni. Inspirálódni lehet, de más ember életét élni nem!

10. Kapcsolatteremtés varázsereje

Idén arra is rájöttem, hogy a kapcsolatteremtés nem egy rossz dolog. Sok ember nem mer arról beszélni, hogy hogyan jut bizonyos lehetőségekhez, miért van ott bizonyos rendezvényeken vagy miért utazik el a világ másik felére dolgozni. A kapcsolatteremtés FONTOS! Ez az az eszköz, amivel új barátokat szerezhetünk, új élményeink lehetnek és segíthetünk is egymásnak. 2019 számomra varázslatos új embereket hozott be az életembe és biztos vagyok benne, hogy a továbbiakban is teszek azért, hogy ez fennmaradjon.

11. Folyamatos tanulás

Ha valamit megtanultam idén az biztosan az, hogy a tanulást sose hagyjam abba! Annyi érdekes dolog van a világban, amihez már van hozzáférhetőségünk ebben a hatalmas online térben, hogy hiba lenne elpazarolni ezt a lehetőséget. Idén sok oktató videót megnéztem, workshopokra és előadásokra mászkáltam szabadidőmben, könyveket olvastam hogy fejlesszem ismereteimet azokon a területeken, amik érdekelnek. Ez egy olyan folyamat, aminek nincs vége, minden terület fejlődik, így mi is fejlődhetünk ha kellően kíváncsiak vagyunk és célunk, hogy fejlődjünk.

12. Bízz a folyamatban, HIT

2019 megadta a hitet nekem abban, hogy véghez tudom vinni a terveimet, megvalósíthatom az álmaimat ha oda teszem magam, de talán a legnagyobb dolog amit adott, az önmagamba vetett hitet. Ha hiszünk magunkban, akkor hiszünk a folyamatban és bármi is történjen, hiszünk abban, hogy minden úgy történik, ahogy annak történnie kell. 🙂 

Via Ferrata a Francia Alpokban, avagy így másztam a kitartásom peremén

Via Ferrata a Francia Alpokban, avagy így másztam a kitartásom peremén

A hegyek szerelmeseként nehéz lenne jobb nyaraló helyszínt kitalálni számomra, mint egy hegyvidéki feltöltődést a csodálatos Francia Alpokban. Idén július első két hetét volt szerencsém eltölteni itt a magaslati levegőt beszippantva, amibe rengeteg kirándulás is belefért a családommal. Az aktív nyaralás valahogy mindig jobban feltölt, mint a tengerparton heverészés, így nem is volt kérdés, hogy megkeressük a lehetőségeket, amiket érdemes kihasználni a környéken. Ilyen dolog volt a mászás is, igazából ezt már itthon eldöntöttük, hogy kipróbálunk valami via ferrata útvonalat. Másztunk már az olasz Dolomitokban, a Szlovák Paradicsomban és még pár helyen, így valamennyi tapasztalattal vágtunk bele ebbe az élménybe, hogy megtapasztaljuk milyenek azok a francia sziklák. Nos.. nem feltétlen olyan volt, mint amire számítottam vagy inkább mondom úgy, hogy amit eddig tapasztaltam.

Az útvonalak kiválasztása

Első nap, amikor elindultunk felfedezni a környéket és információt gyűjteni a helyi kiránduló helyekről, akkor kaptunk egy brossurát a közelben előforduló mászó pályákról. Sajnos angolul kb semmi nem volt elérhető, de még a weboldalakon sem, így próbáltuk segítségül hívni a google fordítót, hogy legalább azt megtudjuk honnan lehet elindulni és hova lehet megérkezni egy mászás alkalmával. 7 pályát mutatott be a füzet, ezek mind különböző nehézségűek voltak, de nem betűkkel jelezték ezt, hanem zárójelben odaírták melléjük, hogy mennyire “difficile”. Mi három útvonalat szemeltünk ki, amin szerettünk volna végigmenni, de abból csak kettő volt járható, mivel a harmadikat kőomlás miatt lezárták. Szerencsére ezt még a szálláson sikerült megtudnom, mivel megkértem a portás hölgyet, hogy segítsen nekem lefordítani angolra a francia szöveget, hogy tudjam értelmezni mit is írnak pontosan, mert olyan érzésem van mintha a fordító néha viccelődne. Érdekes módon valamiért neki sem volt teljesen tiszta mit is írnak az egyik útvonalnál, így áttelefonált a szomszédos községben levő ismerősének, aki gondolom az infó pultnál dolgozott és ő szolgáltatta azt az infót, hogy az egyik kiszemelt útvonalunkat jobban tesszük ha kihúzzuk a listáról. Kissé szomorúan ugyan, de megtettük. Így maradt végül a Les Diablotins és a La Traversée des Anges.

A füzet ezen a linken megtekinthető: ITT

Felszerelés kölcsönzése

Mivel nekünk még nincs saját felszerelésünk így béreltünk a szomszédos településen lévő sportboltból, a Sport 2000 nevű helyről. Az igénylés teljesen rendben ment, a pénztárnál levő hölgy szerencsére tudott angolul, így elmondta, hogy milyen időintervallumban érdemes visszahozni a felszerelést, de nem probléma ha megcsúszunk vele és csak másnap reggel tudjuk visszaszolgáltatni. A bérlés egy napra 13 euró körül volt ha jól emlékszem. Itt is kaptunk információt az utak nehézségéről, de nem igazán értettük, hogy miért húzzák a szájukat annyira, mikor egy “difficile” jelölésű útra bökünk, mindenesetre úgy voltunk vele, hogy elkezdjük a könnyebbtől és meglátjuk hogyan tudunk haladni a nehezebbek felé.

Les Diablotins

Ennek a mászó szakasznak a különlegessége abból ered, hogy egy vár alagsorából indul egy kőablakon kimászva, majd végigvezet a vár alatt levő sziklaperemen, úgymond megkerülve az építményt, s a végén kijuttat a másik felén. Közben persze eltelik másfél óra, dehát nem is egy folyosón kell végigmenni, hanem egy sziklafalon kapaszkodni. A kilátás nagyon szép, átlátni a szomszédos településre Avrieux-ra is, ahol a szállásunk volt. Ez az útvonal a könnyebbek közé van besorolva, amin kicsit elképedtünk, mivel rájöttünk, hogy a franciáknak a “könnyű” besorolás máshol felérne egy közepesen nehéz, nehéz kategóriával. Ezen az úton több helyen is voltak pallók kiépítve egyik sziklától a másikig, amiken szuper volt tesztelni, hogy is állunk az egyensúlygyakorlatokkal. A pálya végére érve kissé megfáradtunk, de egy rövidke pihenő után folytattuk kalandunkat a következő útvonalon, ami már egy közepesen nehéz besorolást kapott.

La Traversée des Anges

Ennek az útnak az eleje elméletileg könnyű, aztán van egy kiszállási lehetőség, mielőtt elkezdődne a második szakasz, ami nehéznek számít. Nahát kérem szépen.. aki azt mondja, hogy az első rész könnyű, az nem tudom milyen extrém esetekhez van szokva, de határozottan állítom, hogy nem, EZ NEM VOLT KÖNNYŰ. A panoráma csodálatos volt, nyilván, hiszen magasan is voltunk és meredek mélységeket láttunk magunk alatt, ami méginkább elgondolkodtatott azon, hogy hol is vagyok pontosan, illetve véletlenül se felejtsek el kapaszkodni. Ezen az útvonalon még telefonnal sem fotóztunk nagyon, a koncentráció inkább az életben maradásra irányult. Útközben egyszer az eső is eleredt picit, akkor vártunk és reméltük, hogy nem lesz nagy zuhi, mivel iszonyat kellemetlen lenne nedves, csúszós részen tovább kapaszkodni. Arra nem voltunk felkészülve. Szerencsére nem volt nagy eső, így hamar mentünk is tovább, ahogyan csak tudtunk. Nem tudom mennyi idő telt el, mire elértük a pálya felét kb, ahol a kiszálló pont volt, az időérzékelés valahogy teljesen eltűnt. Vicces, hogy egy kérdés erejéig sem merült fel, hogy tovább megyünk-e vagy kiszállunk itt és átsétálunk az erdei utakon, mivel annyira elfáradtunk, hogy azonnal a kiszállási lehetőségbe kapaszkodtunk. Őszintén szólva nem merem elképzelni, hogy milyen lehet a második szakasz, ha az első is olyan volt már amilyen. Mindenesetre IMÁDTAM, minden fáradtságot megért, a kilátás csodálatos volt, ez lett a kedvenc útvonalam, nem mintha olyan sokat próbáltunk volna, de értitek. 🙂

Gondolatok mászás közben

Valószínűleg a tengerpartra kifeküdve is el lehet gondolkodni az élet nagy dolgain, de bennem most mászás közben merültek fel olyan kérdések, amiken eddig nem igazán gondolkodtam. Amikor erősen kapaszkodsz egy kötélbe és nyelved kinyújtva a nagy koncentráció közben próbálod kitalálni, hogy meddig megy a cipőd a sziklán levő kis lyukba, illetve mi legyen a következő lépés és kar mozdulat, felmerülhet benned az is, hogy “óó a viharba már, mennyivel egyszerűbb lenne visszafordulni, egyáltalán mit keresek én itt, mikor lesz már vége?!”. Majd megléped a következő lépést és örülsz, hogy még mindig éppségben vagy, adsz magadnak képzeletben kis vállveregetést, hogy ügyes vagy, de a figyelmed nem lankadhat, gyerünk tovább, nincs még itt a vége. Hm, de akkor hol van?

Érdekes volt megtapasztalni, hogy milyen magasságokat és mélységeket éltem meg egyaránt ebben a pár órában, amikor végigkapaszkodtam apukám és öcsém mögött a sziklaperemen. Jó érzés volt küzdeni és kitartani. Úgy gondoltam, hogy a hétköznapjaim során is küzdök kitartóan a céljaim irányába, de meglepő volt látni, hogy milyen egyszerűen veszik el a kitartás, ha valami fárasztóbb mint azt gondolnánk. Alapvetően hiszek magamban, hogy megcsinálom, amit kitervelek, de mászás közben kissé elszomorodtam, mikor a kitartásommal küzdöttem. Volt egy szakasz, amikor többször is az járt a fejemben, hogy “igazán vége lehetne már”.  A pálya viszont nem volt ilyen, úgy ahogy az élet sem az.

Volt rész, ahol hátradőltem és csak élveztem, amiben vagyok, a látványt, ami körülöttem volt és mikor megkérdezték, hogy minden rendben, ezt feleltem: “B…..meg egy sziklaperemnek támaszkodom, lágy szellő fúj és körülöttem csodálatos panoráma, mit is kívánhatnék még?”. Fantasztikus élmény volt!

Aztán tovább másztam és ismét jött a kiszállás gondolata. Egyáltalán miért gondolkodtam ilyesmin? Ha lehetne, abbahagynám és elteleportálnék? Hol van ilyenkor a kitartásom és miért lett hirtelen oly kevés? – Ezen kérdések után igyekeztem erőt venni a gondolataim felett és tovább menni azzal az energiával, hogy igenis, végig tudom csinálni és elengedem ezeket a dolgokat a fejemből. Ugyanakkor felmerült más is..

Elől menni vagy hátul? – Ha elől megyünk akkor menni  kell, nincs olyan, hogy “itt nem lehet tovább haladni, bocsi”, megoldásokat érdemes találni, hiszen itt a felelősség, a csapat vezetése, minket követnek. Ha viszont hátul mész, akkor tudod jól, hogy valaki már kitaposta előtted az utat, amin végig kell menned, nem adhatod fel, hiszen a többiek már megcsinálták, te is képes vagy rá, csak akarnod kell.

Én ezekkel a gondolatokkal zártam a sort, s apukámat és öcsémet követve a sziklákon szereztem magamnak egy csodálatos élményt, egy olyan kalandot, amit sosem felejtek el. Az út közben felmerülő kérdéseknek is örülök, mivel ezek mind segítenek közelebb kerülni magamhoz és jobban megismerni a határaimat. Örülök, hogy végigcsináltuk és  lehetőségem volt küzdeni a kitartásomért, ezáltal valamelyest erősödve visszatérni a hétköznapi feladatok közé.

Minek van értelme és minek nincs, hogy belekezdj?

Minek van értelme és minek nincs, hogy belekezdj?

A napokban részt vettem egy olyan rendezvényen, ahol neves előadók osztották meg gondolataikat, élettapasztalataikat azon területről, amin valami különlegeset alkottak. Sok szó esett az önmegvalósításról, illetve a generációk közti különbségekről, hogy ki-hogy éli meg azt a kort, amiben alkot vagy alkotott. A nap folyamán többször is találkoztunk bizonyos kérdésekkel, például:

  • Miért félünk a haláltól és nem teszünk semmit, mert nem tudjuk mikor ér el bennünket.

Nem merünk belekezdeni dolgokba, mert nem tudjuk, hogy végig tudjuk-e vinni a folyamatot a céljaink irányába, túl sok a bizonytalanság manapság, klímakatasztrófa, stb.. inkább nem cselekszünk semmit.

  • Minek van értelme és minek nincs, hogy belekezdj? 🤔

Érdekes kérdések, amik által nekem a következő gondolat jutott az eszembe: Vágj bele, mindegy meddig tudod csinálni, a folyamat a lényeg, nem a cél! Merd és tudd észrevenni a folyamatot, amiben benne vagy, élvezd, hiszen az út a lényeg!

Márai Sándor gondolatai igazán megfogtak, mikor először olvastam őket a Füves könyvében, különösen az egyik, az “Arról, hogy mindig útközben élsz” című írásából, mégpedig: Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.”

 

Persze öröm és boldogság ha eléred a céljaid, majd folyamatosan kitűzhetsz újabbakat! Szerintem egy dologban biztosak lehetünk, mégpedig a változásban. Bármikor változhatnak a céljaink, terveink, jövőről alkotott képünk, illetve magáról a jelenről alkotott képünk is, szerintem ez teljesen rendben van, nem eshetünk kétségbe a változás jelenségétől.


Fontos, hogy megéljük a jelent, ugyanakkor tudatosan építsük a jövőnk, ami felé teljes szabad akarattal rendelkezünk, ez nem függ senki mástól, csakis tőlünk, a gondolatainktól és érzéseinktől, ahogy a “most”-ra tekintünk.


A jelenünk ugyanis nem más, mint a múltbeli döntéseink következménye, így vállalnunk kell a felelősséget az aktuális helyzetünkért. Bármit is teremtettünk eddig, a változás is tőlünk függ, minden a saját, jelenlegi döntéseinken és gondolatainkon múlik.


Ne ragadjunk a múltban, figyeljük és alakítsuk, bővítsük a jelen eszköztárunkat a számunkra legideálisabban, hogy minden egyes múltba kerülő napot szebbé varázsoljunk ezáltal, illetve megalapozzunk és építsünk egy szép jövőt. ☀️

 

Szóval szerintem fontos, hogy merjünk elkezdeni munkálkodni magunkon és a céljainkon, eltekintve attól, hogy nem tudjuk mennyi időnk van ezen a Föld nevű bolygón. 🌍

 

Ha nem mersz belevágni semmibe, csak toporogsz egy helyben, az nem ad boldogságot és értelmet sem a megélt napjaidnak. Ha viszont belevágsz, hozol egy döntést és nem félsz megélni a döntésed által jövő változásokat, kihívásokat és felelősséget, akkor van esélyed élvezni és megélni az utad, a vándorlást a célod felé, mindegy, hogy eléred-e azt vagy sem.