Terveink elengedése, új perspektívák fellelése

Terveink elengedése, új perspektívák fellelése

Kellemetlen érzés ha nem foglalkozhatok azzal, amivel szeretnék, nem alakíthatom úgy az életem, ahogy elterveztem, mert van egy külső nyomás, ami a terveimet százszorosan felülírja, amihez alkalmazkodnom szükséges. Ugyanis igen, vannak dolgok, amik felett nincs befolyásunk, bármily nehéz is ezt elhinni.

Felmerülhet  ilyenkor a kérdés, hogy “Dehát akkor mi értelme van az életemnek ha nem élhetem az elképzeléseimnek megfelelően, ha nem munkálkodhatok az életcéljaimon”? 

Mielőtt azt hinnétek, hogy drasztikusan bekebelezett a negativitás, elárulom, hogy NEM! Ezek a kérdések bármikor felmerülhetnek, ha valami nem úgy alakul, ahogy elterveztük.

Mit teszek ilyenkor?

Újratervezek.

Legalábbis megpróbálom kihozni a dolgokból a legtöbbet, amit tudok. Lehet, hogy csalódottsággal tölt el, amiért úgy érzem nem élhetem meg az álmaim és nem értem miért kéne újakat kreálnom, de valójában ez egy olyan helyzet , ami megerősít és visszaigazolást ad arra, hogy bármikor, de tényleg BÁRMIKOR történhet valami, ami újraformálhatja és gyökerestül megváltoztathatja az életünk működését. Bármennyire is klisé, de ez is rajtunk áll, hogy mit hozunk ki a helyzetből, mennyire vagyunk képesek az alkalmazkodásra és mennyi kreativitás van bennünk, hogy újragondoljunk olyan dolgokat, amikhez erősen tartottuk magunkat. Az életünk nem lehet csak fekete vagy csak fehér, különféle árnyalatok színesítik meg a hétköznapjainkat, amiket olykor könnyebb, máskor nehezebb kikeverni.

Szerintem minden helyzetnek van egy “miért”-je, a dolgok nem véletlen alakulnak úgy ahogy, ha felismerjük, hogy a változásban is felelősséget tudunk vállalni azért, amire van befolyásunk az életünkben, akkor az már lehet egy előnyös helyzet, amivel nem ragadunk felesleges önsajnálatban, hanem igyekszünk a változásnak megfelelni és ÉLNI a változások lehetőségével, bármennyire is nehéz. A pozitív gondolkodásmód megőrzése például egy olyan dolog lehet, ami felett van befolyásunk szerintem, ugyanis senki nem fogja megmondani, hogy most így vagy úgy gondolkozz, ez csakis rajtad áll, hogy milyen gondolatokkal és érzésekkel építed vagy rombolod magad. Én igyekszem felelősséget vállalni a gondolataimért és a cselekedeteimért, ugyanis most egy olyan kihívás előtt állunk a legtöbben, amiben nem árt tiszta fejjel újradefiniálni bizonyos dolgokat, újabb perspektívákat alkotni. Az élet nem áll meg, csupán “csak” átalakul. Hogy a nehézségek milyen időintervallumban maradnak fent nem lehet tudni, de az, ahogyan mi állunk a nehézségekhez, abszolút rajtunk múlik; mekkora és milyen időtávon engedünk teret nekik.

Remélem a legjobbakat és mindenkinek azt kívánom, hogy sikerüljön építkezni! Találjátok meg az árnyalataitokat az újabb helyzetekben is és kísérletezzetek azon színek kikeverésével, amit végül látni akartok az újabban felfeszített festővásznon. A régit sem kell kidobni, elég félretenni és majd a jövőben kiderül, hogy visszanyúlunk-e hozzá vagy sem.

Tanuljunk, épüljünk és formálódjunk!

A dolgok pedig majd ezek alapján alakulnak úgy is, remélhetőleg jobban, mint azt képzelnénk!

12 dolog, amit 2019 tanított

12 dolog, amit 2019 tanított

Nekem a 2019-es év nagyon sok változásról és tanulásról is szólt egyben. Év elején, mikor meghatároztam egy szót, hogy mi fogja jellemezni az évem, az az “önfejlesztés” volt. Ennek eleget téve igyekeztem minél több dologba beleásni magam, ami érdekelt és kitartóan venni az akadályokat, amik év közben felmerültek. Nézzük, hogy milyen tapasztalatokat és tanulságokat adott a 2019-es év számomra:

1. Személyes korlátok levetkőzése

Azaz, hogyan hagyd el az “ezt nem tudom megcsinálni”, “ebben MÉG nem vagyok elég erős”, “vajon képes vagyok-e rá” és társai kijelentéseket és kérdéseket. Nem egyszerű a mindset váltás, de ha odafigyelünk rá, akkor máris képesek vagyunk egy megoldás központú gondolkodásmód felépítésére, a probléma kereső helyett. 2019 megtanított, hogy ne a kifogásokat keressem, hanem a megoldásokat és megtanuljak hinni MAGAMBAN, hogy képes vagyok véghezvinni azt amit akarok, ha odateszem magam és cselekszem. Ne gátoljuk magunkat feleslegesen. 😉

2. Felelősségvállalás

Azt is megmutatta ez az év, hogy nem elég hinni abban, amit kitervelünk, hanem végérvényesen bele is kell állni a feladatba és letenni a voksot az elképzelésünk vagy véleményünk, látásmódunk mellett. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a dolgok nem változhatnak, viszont fel kell vállalnunk a felelősséget azért, amit akarunk és amiért dolgozunk, amiben hiszünk, egyszóval a döntéseinkért, amik alapján élünk.

3. Tudatos tervezés és cselekvés

Szerencsére 2019 nagyon jól megalapozta számomra, hogy ha tervezünk és elindítunk bizonyos lépéseket a terveink megvalósításának irányába, akkor bizony nagy eséllyel célba érhetünk. Nem láthatunk teljesen előre, hogy mi vár ránk, de tudunk tervezni, hogy mit szeretnénk és el tudunk indulni az úton, ami rendkívül hasznos! Az év elején kitöltöttem a Yearcompass füzetet, amiben szépen sorra vettem, hogy miket akarok év közben megvalósítani. Ha nem is forgatjuk a füzetünket minden nap, akkor is egy jó támpont, ami alapján felépíthetünk egy rendszert, hogy hova akarunk eljutni és azt milyen lépések előzik meg.

4. Határok feszegetése, kiugrás a “komfortzónából”

Nahát 2019 rendesen megtornáztatott abban biztos vagyok! Nem kell őrületesen nagy dolgokra gondolni, nem ugrottam le egy szikláról sem és nem vettem részt nagyon veszélyes kalandokban, de gyakran feszegettem a lelki tűrőképességem és a szellemit is egyaránt. Megláttam, hogy mi az a munka mennyiség, amit még be tudok vállalni és mi az, amikor már azt érzem, hogy “túltoltam”. Belementem számomra eddig ismeretlen kihívásokba, pl. milyen a kamerába beszélni, milyen érzés felmondani egy munkahelyen és milyen lehet átszelni az Atlanti-óceánt másik 2000 emberrel együtt egy hajón. Ezek mind olyan ugrások voltak, amikhez kellő kurázsira volt szükségem. Rájöttem, hogy jó néha feszegetni a határokat, sőt, igazán sokat segítenek önmagunk feltérképezésében és az előre lépésben. Nem kell félni az ismeretlentől, érdemes megszemlélni és feltérképezni a magunk módján. 🙂

5. Utazni jó és érdemes

Ez a pont nem feltétlen kötődik évhez, viszont idén ismételten bebizonyosodott számomra, hogy utazni nagyon jó dolog, hogyha érdekelnek újabb kultúrák és szeretsz kalandozni, új helyszíneket felfedezni és közelebb kerülni magadhoz az utazás adta különféle szituációkban. Mi van akkor ha egy olyan helyen vagy, ahol senkivel sem tudsz kommunikálni, mert nincs közös nyelv? Milyen érzés, amikor több ezer méter magasan a nyár kellős közepén megmászol egy hegyoldalt és eléred a hóhatárt? Milyen érzés csak kiülni egy tópartra és figyelni, vagy beszélgetésbe elegyedni egy ismeretlennel, akinek izgalmas történetei vannak  az életéről? Mi van akkor ha nincs internet és anélkül kell feltalálnod magad egy idegen környezetben? Ezek mind olyan szituációk, amikben jobban megismerheted magad. Nekem 2019 megadta az utazás által szerzett szabadság érzetet is és egyben egy olyan érzést is, amit eddig még sosem.. a hazajövetel szeretetét és értékelését. Honvágyat még nem tapasztaltam, talán azért, mert sosem voltam oly sokáig távol, szóval ez így kimaradt az életemből, de azt viszont megéreztem, hogy “jó lesz hazamenni a kis megszokott életembe”, annak ellenére, hogy szeretek kimozdulni a megszokott dolgokból. Az utazás nem csak egy fizikai elmozdulással járó megmozdulás, hanem egy belső út is egyben. Az általa megszerzett ismeretek és tapasztalatok továbbadása pedig még hasznos is lehet!

6. Kíváncsiság

A sok munka mellett igyekeztem fenntartani az egészséges kíváncsiságom is idén, ami segít további ismeretek megszerzésében azon szakterületek irányában, amikkel foglalkozom. Lehet az üzleti, utazással vagy bármi mással kapcsolatos, a lényeg, hogy érdeklődve állok továbbra is, minden olyan új dolog felé, ami foglalkoztat és a környezetem érinti.

7. Büszkének lenni az elért eredményekre

Na ez az a pont, ami eddig egyáltalán nem volt jellemző az életemben, igaz olykor megálltam és egy mosollyal nyugtáztam, hogy mi történt, de egyszer sem tudtam igazán azt érezni, hogy valamivel előrébb haladtam volna. 2019 megtanított arra, hogy ne csak rohanjak, hanem néha álljak meg és ha teljesítettem valamely kitűzött célom, akkor igenis adjak magamnak egy jó kis vállveregetést, majd haladjak tovább. Büszkének lenni az elért eredményeinkre nem egy rossz dolog! Persze ezt is túl lehet tolni, de egy egészséges büszkeség sosem árt, ha valamiben sikereket érünk el és ezt fel tudjuk ismerni. Ne csak mások mondják azt, hogy elégedettek velünk, hanem tegyünk azért, hogy mi is azok legyünk saját magunkkal.

8. A természet megóvása és szeretete

Azt már régóta tudom, hogy a természetben fantasztikusan érzem magam, jobban mint egy nagyvárosi forgatagban és ez a nyári Francia Alpokban eltöltött napjaink után ismét bebizonyosodott. Éppen ezért fontosnak tartom, hogy minél többet tegyek a természet megóvása érdekében, pl. számomra alap érték, hogy nem szemetelek és így a műanyag zacskók használatával is felhagytam teljesen. Igyekszem odafigyelni a szeméttermelésre és az étrendem már több mint két éve növényi alapú, de ez az év méginkább rádöbbentett arra, hogy folyamatosan van még miben fejlődni és tenni a környezetem megóvása érdekében.

9. A saját utam, saját mércém

Idén arra is rájöttem, hogy sokáig más emberek sikeresen bejárt útját vettem alapul és azok alapján próbáltam kitalálni, hogy vajon merre kéne mennem, mennyi időt kellene adnom magamnak, stb. Aztán rájöttem, hogy ez így nem működik, ugyanis mindenkinek más-más feladata van, más “időkorlátokkal” rendelkezünk. Van egy utam, ami nem olyan mint másé és ne akarjam magam másokhoz hasonlítgatni. Inspirálódni lehet, de más ember életét élni nem!

10. Kapcsolatteremtés varázsereje

Idén arra is rájöttem, hogy a kapcsolatteremtés nem egy rossz dolog. Sok ember nem mer arról beszélni, hogy hogyan jut bizonyos lehetőségekhez, miért van ott bizonyos rendezvényeken vagy miért utazik el a világ másik felére dolgozni. A kapcsolatteremtés FONTOS! Ez az az eszköz, amivel új barátokat szerezhetünk, új élményeink lehetnek és segíthetünk is egymásnak. 2019 számomra varázslatos új embereket hozott be az életembe és biztos vagyok benne, hogy a továbbiakban is teszek azért, hogy ez fennmaradjon.

11. Folyamatos tanulás

Ha valamit megtanultam idén az biztosan az, hogy a tanulást sose hagyjam abba! Annyi érdekes dolog van a világban, amihez már van hozzáférhetőségünk ebben a hatalmas online térben, hogy hiba lenne elpazarolni ezt a lehetőséget. Idén sok oktató videót megnéztem, workshopokra és előadásokra mászkáltam szabadidőmben, könyveket olvastam hogy fejlesszem ismereteimet azokon a területeken, amik érdekelnek. Ez egy olyan folyamat, aminek nincs vége, minden terület fejlődik, így mi is fejlődhetünk ha kellően kíváncsiak vagyunk és célunk, hogy fejlődjünk.

12. Bízz a folyamatban, HIT

2019 megadta a hitet nekem abban, hogy véghez tudom vinni a terveimet, megvalósíthatom az álmaimat ha oda teszem magam, de talán a legnagyobb dolog amit adott, az önmagamba vetett hitet. Ha hiszünk magunkban, akkor hiszünk a folyamatban és bármi is történjen, hiszünk abban, hogy minden úgy történik, ahogy annak történnie kell. 🙂 

Minek van értelme és minek nincs, hogy belekezdj?

Minek van értelme és minek nincs, hogy belekezdj?

A napokban részt vettem egy olyan rendezvényen, ahol neves előadók osztották meg gondolataikat, élettapasztalataikat azon területről, amin valami különlegeset alkottak. Sok szó esett az önmegvalósításról, illetve a generációk közti különbségekről, hogy ki-hogy éli meg azt a kort, amiben alkot vagy alkotott. A nap folyamán többször is találkoztunk bizonyos kérdésekkel, például:

  • Miért félünk a haláltól és nem teszünk semmit, mert nem tudjuk mikor ér el bennünket.

Nem merünk belekezdeni dolgokba, mert nem tudjuk, hogy végig tudjuk-e vinni a folyamatot a céljaink irányába, túl sok a bizonytalanság manapság, klímakatasztrófa, stb.. inkább nem cselekszünk semmit.

  • Minek van értelme és minek nincs, hogy belekezdj? 🤔

Érdekes kérdések, amik által nekem a következő gondolat jutott az eszembe: Vágj bele, mindegy meddig tudod csinálni, a folyamat a lényeg, nem a cél! Merd és tudd észrevenni a folyamatot, amiben benne vagy, élvezd, hiszen az út a lényeg!

Márai Sándor gondolatai igazán megfogtak, mikor először olvastam őket a Füves könyvében, különösen az egyik, az “Arról, hogy mindig útközben élsz” című írásából, mégpedig: Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás. Nem helyzetekben élsz, hanem útközben.”

 

Persze öröm és boldogság ha eléred a céljaid, majd folyamatosan kitűzhetsz újabbakat! Szerintem egy dologban biztosak lehetünk, mégpedig a változásban. Bármikor változhatnak a céljaink, terveink, jövőről alkotott képünk, illetve magáról a jelenről alkotott képünk is, szerintem ez teljesen rendben van, nem eshetünk kétségbe a változás jelenségétől.


Fontos, hogy megéljük a jelent, ugyanakkor tudatosan építsük a jövőnk, ami felé teljes szabad akarattal rendelkezünk, ez nem függ senki mástól, csakis tőlünk, a gondolatainktól és érzéseinktől, ahogy a “most”-ra tekintünk.


A jelenünk ugyanis nem más, mint a múltbeli döntéseink következménye, így vállalnunk kell a felelősséget az aktuális helyzetünkért. Bármit is teremtettünk eddig, a változás is tőlünk függ, minden a saját, jelenlegi döntéseinken és gondolatainkon múlik.


Ne ragadjunk a múltban, figyeljük és alakítsuk, bővítsük a jelen eszköztárunkat a számunkra legideálisabban, hogy minden egyes múltba kerülő napot szebbé varázsoljunk ezáltal, illetve megalapozzunk és építsünk egy szép jövőt. ☀️

 

Szóval szerintem fontos, hogy merjünk elkezdeni munkálkodni magunkon és a céljainkon, eltekintve attól, hogy nem tudjuk mennyi időnk van ezen a Föld nevű bolygón. 🌍

 

Ha nem mersz belevágni semmibe, csak toporogsz egy helyben, az nem ad boldogságot és értelmet sem a megélt napjaidnak. Ha viszont belevágsz, hozol egy döntést és nem félsz megélni a döntésed által jövő változásokat, kihívásokat és felelősséget, akkor van esélyed élvezni és megélni az utad, a vándorlást a célod felé, mindegy, hogy eléred-e azt vagy sem.