– Miért menjünk haza, mit terveltél ki? – Semmi nagy;)

Ezzel az üzenetváltással meg is kezdődött az egyik legrandomabb estém Los Angelesben. Szállásunkra visszatérve kiderült, hogy kedves szállásadónk egy kertiparty-t eszelt ki estére a haverjánál. Mi rábólintottunk a dologra, elvégre kíváncsiak voltunk milyen lehet egy ilyen esemény itt kint LA-ben. Nem tudtam mire számítsak, így nem is vártam semmit, DE ami ezek után jött nos.. arra sosem számítottam volna! 😀

Salátaszedés és tyúketetés LA-ben

Képzeld el, hogy ott vagy egy felhőkarcolókkal, Walk of Fame-mel és Hollywood felirattal rendelkező menő városban ahol egyik este egy idegen ház kertjében szeded a salátának valót és eteted a tyúkokat, mert hát amúgy mi mást tennél? Kissé abszurd. 😀 Nagyjából valahogy így éltük meg, persze nagyon vicces volt az egész a maga módján, nehéz lett volna nevetés nélkül megállni ezeket a szituációkat, így nem is tettük és jókat vigyorogtunk a helyzeten.

Ez egyébként úgy kezdődött, hogy megérkeztünk a helyre, ami egy családi házas övezetnek tűnt, s az egyik házhoz tartozó autóbeálló kerítése mögött eltűnve láttuk, hogy az udvaron még két másik házikónak megfelelő lakrész is van. Egy házszám alatt, kb három külön család/ember élhet egy közös udvarral. Pont költözésban voltak szállásadónk barátai, mivel Braziliából jöttek ide pár hónapra és mentek tovább, van aki haza, Gustavo, az emberke, aki a nagy barát volt, ő pedig Olaszországba. Foglalkozás tekintetében Gustavo és Vitor séfek voltak, Brian pedig bitcoinokkal sakkozó emberke, aki szeret gitározni és szörfözni, a lakrésze is erre engedett következtetni. Érdekes, hogy pont Brian az amerikai lakos, aki nem költözött semerre, mégis neki volt a legkisebb lakrésze. Az udvaron volt egy csirke ketrec állatokkal, egy zöldséges kert és az egyik házon átsétálva egy kikövezett medencés udvar is. Erről fotót sötétben nem tudtam készíteni, de mutatok pár képet az egyik nappali berendezéséről.

Gustavo hallotta, hogy vegán életmódot folytatok, így ezen felbuzdulva lett kitalálva a dolog, hogy készítsünk salátás tálat, aminek hozzávalóit frissen szedjük össze a kertből. Ez egyébként elég jó buli volt! Ilyen szenvedéllyel növényekről beszélni és érinteni őket ezelőtt még senkit nem láttam, mint őt.  Mindegyiket odaadta nekem, hogy szagolgassam meg őket és közben arról beszélt, hogy miért ad majd fantasztikus ízeket az összeállításban.

A saláta egyébként fantasztikusan jól sikerült! A buli kicsit lapos volt, kevesen is voltunk, de meg lettünk invitálva másnapra is, mivel Brian elmondása alapján ő egy éve él itt és eddig egy olyan este nem volt ebben a háztartásban, hogy ne lett volna valami szervezve. Buli minden nap? Durva..

Második felvonás, avagy a furcsa helyzetek folytatása

Nem mondom, hogy sok kedvünk volt visszamenni másnap, de láttuk, hogy szállásadónknak ezzel örömöt okozunk és így igyekeztünk megfelelni, még egy túlfűszerezett cukkini pörköltet is összerittyentettünk napközben, amit tudtunk vinni magunkkal. Borzasztó mód megszaladt a kezem a fűszerekkel sajnos, későn vettem észre, hogy az ottani termékek kicsit más intenzítással működnek, mint idehaza megszoktam. Ennek ellenére nagyon kedvesek voltak a többiek, és az ehetetlen kategóriát kíváncsian megkóstolva azt mondták, “kicsit erős, de finom”. 😀

Ezen estére a laptopom is magammal kellett vinnem, mivel meg lett beszélve, hogy összeállítunk egy kis fényfestést az egyik falra/fára. Utazótársamnak volt ebben gyakorlata, így ez az ő feladata volt, amit nagyon szépen megoldott! Kicsit vegyes érzéseink voltak ezzel kapcsolatban, sürgetést is kaptunk és furcsa volt, hogy be lettünk fogva “dolgozni“ úgymond, mivel olyan energiákkal találkoztunk, amik inkább egy kényszermunka irányába vitték el a folyamatot a szórakozás helyett. Ettől függetlenül az eredmény király lett és mindenkinek tetszett!

Filmbe illő majdnem dolgok..

Volt egy srác, Vitor, aki érdekes módon sokszor jött beszélgetni hozzám én meg nem értettem, hogy miért mosolyog állandóan mikor mondok valamit. Arra tippeltem, hogy valamit nagyon viccesen fogalmazhatok, béna az angolom vagy egyszerűen ő egy fogyatékos.. nos valószínűleg egyik sem, inkább az volt a dologban, hogy szimpatikusnak tartott. Ez akkor vált egyértelművé, amikor hátrasétálva megmutatta a medencés udvarrészt és a medence partján ácsorogva csillagokkal és a csodás majdnem tele Holddal a fejünk felett kezdett közelíteni, én meg folyamatosan hátrébb lépdelni. Szerencsére a többiek is megérkeztek így ez a filmbe illő, majdnem csók rész elillant messzire és az este folytatódott átlagosan a tűz mellett ülve, beszélgetve.

Összességében nézve nem volt rossz ez a két éjszakás élmény, minden furcsaságát leszámítva úgy érzem, hogy a továbbiakban sem tudom, hogy álljak pontosan egy kertipartyhoz, de valószínűleg nem is kell és kevésbé fogok meglepődni ha történik bármi olyan, amire eddig nem számítottam. 🙂