2018-ban álmodtam egy nagyot, mégpedig, hogy 2019 év végén fent leszek egy olyan óceán járó hajón, ami nem csak átszeli az Atlanti-óceánt és kiköt Brazíliában, hanem egy olyan konferencián is ott leszek, ami digitális nomádoknak, nagy világutazóknak, vállalkozóknak, freelancereknek szól. Na már most ez az álom bejött és így lettem a Nomad Cruise 9 – Spanyolországból Brazíliába tartó – hajó rendezvényfotósa.

Milyen feladataim voltak ezen az úton?

Ha röviden szeretnék válaszolni, azt mondom, hogy a fotózás. 😀 Igazából minden jeles eseményt meg kellett örökíteni, kezdve a hajóra való felszállás előtti előadói vacsorától, a résztvevők Welcome Party-ján át, egészen a kikötés utáni napokig is. Minden előadásról és előadóról kellett kép, illetve magáról az életről, ahogy a nomádok kint szórakoznak a fedélzeten, vagy valami közös, érdekes tevékenységet folytatnak. A naplementék ilyen pillanatok voltak, amikor le-föl cikáztam a hajó fedélzetén, hogy elkapjam a koccintások, nevetős beszélgetések, medencézések és szerelmes összenézések pillanatait.

Mennyire volt izgalmas fotó téma?

Számomra mindig izgalmas ha idegen kultúrából lévő arcokat és embereket örökíthetek meg. 🙂 A hajón pedig bővelkedtek a más-más földrészről érkező résztvevők. Volt, aki Etiópiából jött és a nemzetének jellemző ruhába öltözött egy előadáson, de voltak olyan tematikus esték, mint pl. Tropical Party, White Night vagy Captain Dinner, amikor a témának megfelelő öltözékbe bújt mindenki és ült a vacsora asztalhoz. Nagyon sok különböző arcszerkezet megörökítésére volt lehetőségem és ugyanakkor érdekes volt az olykor fellelhető hasonlóság miután hazajöttem, ugyanis Budapest belvárosában sétálva olykor majdnem ráköszöntem egy-egy emberre, aki kísértetiesen hasonlított a hajón lévő egy-egy résztvevőre.

Kikötő pontok, kirándulások

Szuper volt, hogy megálltunk Gibraltáron, Tenerifen és a Zöldfoki-szigeteken is, csak sajnos nagyon kevés időt töltöttünk ezeken a helyeken. Gyakorlatilag pár óránk volt csupán felfedezni, ebből a feladatom nem a természeti látványosságokra irányult, hanem arra, hogy dokumentáljam a kirándulásokat.

Gibraltáron figyelnem kellett, hogy a majmok nehogy kiszúrják a kamerámat és úgy gondolják, hogy elkobozzák, ugyanis volt, akinek a táskájából kivették a szendvicset vagy csak úgy random ráugrottak az emberre és nem hagyták békén.

Tenerifén pedig egy kicsit mégis körbekukucskáltam, amikor megálltunk egy hegy oldalában levő kávé-internet szünetre, viszont a külön expedícióm során jó, hogy észbe kaptam, ugyanis a busz már indulásra készen állt, mire visszafutottam, hogy “héé, én még itt vagyok”. Mondjuk a fotóst csak nem hagyják ott sehol, nem? 😀 

Cape Verde különleges élmény volt, azért is, mert még sosem jártam ezelőtt Afrikában és úgy gondolom itt nem feltétlen azt az igazi Afrikát kapja meg az ember élményként, amit az interneten lát, amikor nagy szegénységben vannak háztartások, vagy épp a Safari ugrik be elsőként. Itt egy különleges tengerparti rész van, ahol olyan ragyogóan kék a víz, amilyet még életemben nem láttam. Mondjuk az utcákon nem vettem elő a fényképezőgépet, inkább a beach-en fotóztam a nomádokat, ugyanis a sok fekete tekintet még szokatlan volt számomra és nem teljesen tudtam, hogy mit várhatok. Igazából az itt töltött idő szintén egy rohanás volt, arról nem is beszélve, hogy lebetegedtem és félig lázasan élveztem kint a levegőt és merítettem magamba az energiát a tűző napsugarakból. A feladatom az volt, hogy fényképezzem a parton levő szórakozó és fürdőző nomádokat, majd a parti kis árnyékos büfé szerű bungallóban nekikezdtem a maratoni fotószerkesztésnek. Utána beljebb mentünk a városba egy internet kapcsolatra alkalmas helyet keresve, ahol le tudtam adni a képeket és azok feltöltésre kerülhettek a social media felületekre is.

Érdemes a feladatok mögé látni

Hamar rájöttem, hogy ez nem olyan út, mint amit álmaimban elképzeltem, ugyanis ha nem résztvevőként mész, hanem a szervező csapat szerves része vagy, akkor olyan feladatok vannak a nyakadban, amiknek kőkeményen meg kell felelni és nem csak mosolyogni és élvezni a hajó all inclusive szolgáltatásait 0-24.

Nyilván úgy gondoltam tudom mire vállalkozom, mindenképpen fotózni akartam menni, nekem ebben nagyon fontos célpont volt a nemzetközi portfólió kiépítése, így nem is volt kérdés, hogy min fogok pörögni. Sajnos az utazás felénél viszont elfáradtam, beteg lettem és már nem tudtam 100%-on teljesíteni. Az eredmény jó lett, nem panaszkodom csak utólag visszagondolva lehetett volna több energiával is, már ha lett volna. 😀 Nehéz napok jöttek, vártam már a pihenést, hogy kikössünk és a feladataimat leadva már csak a magam szórakozására fotózzak. Kikötés után persze még nem lett vége a munkának, ugyanis Brazíliában levő óceánparton szórakozós képek is kellettek az eseményhez, amit igyekeztem teljesíteni. Pár nap múlva a nomádok elkezdtek tovább utazni, így a kamerát félretéve tudtam, hogy most már magamnak fotózom ha fotózom. 

Fantasztikus lehetőség, világraszóló élmény és tapasztalat

Minden nehézség ellenére azt mondom, hogy ez egy csodálatos lehetőség volt, hogy elkezdjem kiépíteni a nemzetközi rendezvényfotós portfólióm, amit a jövőben biztosan folytatni fogok! Olyan különleges és idegen tájakra jutottam el, ami nem hétköznapi a mi kis országunkban és nagyon hálás vagyok azért, hogy az idegen tájak embereinek mosolyát is sikerült lencsevégre kapni. Minden mosoly mögött egy kedves kis történet áll. 🙂