Kellemetlen érzés ha nem foglalkozhatok azzal, amivel szeretnék, nem alakíthatom úgy az életem, ahogy elterveztem, mert van egy külső nyomás, ami a terveimet százszorosan felülírja, amihez alkalmazkodnom szükséges. Ugyanis igen, vannak dolgok, amik felett nincs befolyásunk, bármily nehéz is ezt elhinni.

Felmerülhet  ilyenkor a kérdés, hogy “Dehát akkor mi értelme van az életemnek ha nem élhetem az elképzeléseimnek megfelelően, ha nem munkálkodhatok az életcéljaimon”? 

Mielőtt azt hinnétek, hogy drasztikusan bekebelezett a negativitás, elárulom, hogy NEM! Ezek a kérdések bármikor felmerülhetnek, ha valami nem úgy alakul, ahogy elterveztük.

Mit teszek ilyenkor?

Újratervezek.

Legalábbis megpróbálom kihozni a dolgokból a legtöbbet, amit tudok. Lehet, hogy csalódottsággal tölt el, amiért úgy érzem nem élhetem meg az álmaim és nem értem miért kéne újakat kreálnom, de valójában ez egy olyan helyzet , ami megerősít és visszaigazolást ad arra, hogy bármikor, de tényleg BÁRMIKOR történhet valami, ami újraformálhatja és gyökerestül megváltoztathatja az életünk működését. Bármennyire is klisé, de ez is rajtunk áll, hogy mit hozunk ki a helyzetből, mennyire vagyunk képesek az alkalmazkodásra és mennyi kreativitás van bennünk, hogy újragondoljunk olyan dolgokat, amikhez erősen tartottuk magunkat. Az életünk nem lehet csak fekete vagy csak fehér, különféle árnyalatok színesítik meg a hétköznapjainkat, amiket olykor könnyebb, máskor nehezebb kikeverni.

Szerintem minden helyzetnek van egy “miért”-je, a dolgok nem véletlen alakulnak úgy ahogy, ha felismerjük, hogy a változásban is felelősséget tudunk vállalni azért, amire van befolyásunk az életünkben, akkor az már lehet egy előnyös helyzet, amivel nem ragadunk felesleges önsajnálatban, hanem igyekszünk a változásnak megfelelni és ÉLNI a változások lehetőségével, bármennyire is nehéz. A pozitív gondolkodásmód megőrzése például egy olyan dolog lehet, ami felett van befolyásunk szerintem, ugyanis senki nem fogja megmondani, hogy most így vagy úgy gondolkozz, ez csakis rajtad áll, hogy milyen gondolatokkal és érzésekkel építed vagy rombolod magad. Én igyekszem felelősséget vállalni a gondolataimért és a cselekedeteimért, ugyanis most egy olyan kihívás előtt állunk a legtöbben, amiben nem árt tiszta fejjel újradefiniálni bizonyos dolgokat, újabb perspektívákat alkotni. Az élet nem áll meg, csupán “csak” átalakul. Hogy a nehézségek milyen időintervallumban maradnak fent nem lehet tudni, de az, ahogyan mi állunk a nehézségekhez, abszolút rajtunk múlik; mekkora és milyen időtávon engedünk teret nekik.

Remélem a legjobbakat és mindenkinek azt kívánom, hogy sikerüljön építkezni! Találjátok meg az árnyalataitokat az újabb helyzetekben is és kísérletezzetek azon színek kikeverésével, amit végül látni akartok az újabban felfeszített festővásznon. A régit sem kell kidobni, elég félretenni és majd a jövőben kiderül, hogy visszanyúlunk-e hozzá vagy sem.

Tanuljunk, épüljünk és formálódjunk!

A dolgok pedig majd ezek alapján alakulnak úgy is, remélhetőleg jobban, mint azt képzelnénk!